Visszamenőleg sajnos nem lehet mindent lejegyezni, ami az elmúlt fél-egy évben történt, de megpróbálom úgy leírni az élményt, hogy azt visszaolvasva esetleg később is újra átélhessem.
Hogy hol kezdődött minden? Káoszban. Abban az őslevesben, ami a középiskola utolsó két évében a fejemben volt.
A továbbtanulást segítő könyvek, HVG különszámok (pedig ebben nagyon bíztam) sem tudnak kellő felvilágosítást adni egy középiskolásnak az elkövetkezendő évekről. Kellemetlen, ha még rossz irányba is terelik (persze nincs rossz irány). Mind azt szajkózza, hogy mi lesz a legkeresettebb diploma, miben lesz pénz, elismerés és fényes karrier.
Vagy kövessem a családom? Legyek ügyvéd, mint az apám, vagy sokdiplomás tanár?
Nem akarom a homlokom fényezni, de nyitott szemmel jártam mindig, és jól ismertem magamat.* Meghallgattam másokat türelmesen, hallgattam a barátaimra, tanáraimra. Támaszkodtam apám tudására, anyám szeretetére, nagynéném tapasztalataira és végül megszületett a döntés.
Kamu. Ez akkor lenne teljesen igaz, ha EGY döntés született volna, de nem így volt. „Három helyet bejelölhettek, azon felül már fizetni kell.” Nem mintha ezért nem fizettünk volna, de igazuk van, jól hangzik: mintha ingyen lenne. Én csak kettőt jelöltem: pszichológia és szociális munka. Tudtam, hogy nem lesz elég a pontom az előbbire, de apámat meg kellett nyugtatni, hogy nem teszem alacsonyra a lécet, meg azért érdekelt is.
Pár hónapra rá jött az is sms: Gratulálunk! Felvételt nyert: SZTE ETSZK Szociális munka ANA
Úgy érzem akkor egy nehéz döntést hoztam meg jól.
*Ez utóbbi szakmai készségfejlesztés órán megbukott. Rájöttem, hogy elég messze vagyok tőle.
Hogy hol kezdődött minden? Káoszban. Abban az őslevesben, ami a középiskola utolsó két évében a fejemben volt.
A továbbtanulást segítő könyvek, HVG különszámok (pedig ebben nagyon bíztam) sem tudnak kellő felvilágosítást adni egy középiskolásnak az elkövetkezendő évekről. Kellemetlen, ha még rossz irányba is terelik (persze nincs rossz irány). Mind azt szajkózza, hogy mi lesz a legkeresettebb diploma, miben lesz pénz, elismerés és fényes karrier.
Vagy kövessem a családom? Legyek ügyvéd, mint az apám, vagy sokdiplomás tanár?
Nem akarom a homlokom fényezni, de nyitott szemmel jártam mindig, és jól ismertem magamat.* Meghallgattam másokat türelmesen, hallgattam a barátaimra, tanáraimra. Támaszkodtam apám tudására, anyám szeretetére, nagynéném tapasztalataira és végül megszületett a döntés.
Kamu. Ez akkor lenne teljesen igaz, ha EGY döntés született volna, de nem így volt. „Három helyet bejelölhettek, azon felül már fizetni kell.” Nem mintha ezért nem fizettünk volna, de igazuk van, jól hangzik: mintha ingyen lenne. Én csak kettőt jelöltem: pszichológia és szociális munka. Tudtam, hogy nem lesz elég a pontom az előbbire, de apámat meg kellett nyugtatni, hogy nem teszem alacsonyra a lécet, meg azért érdekelt is.
Pár hónapra rá jött az is sms: Gratulálunk! Felvételt nyert: SZTE ETSZK Szociális munka ANA
Úgy érzem akkor egy nehéz döntést hoztam meg jól.
*Ez utóbbi szakmai készségfejlesztés órán megbukott. Rájöttem, hogy elég messze vagyok tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése