Na, ebben a bejegyzésben elég negatív lesz a hozzáállásom. Tudom hogy a pozitív gondolkodás a jó dolgokat vonzza (ezt anyámtól sokat hallom), de hogy legyen valaki pozitív ha éppen azt akarja elérni, mert a legtöbb dolog amibe belefog szarul sül el?
Szívesen bejegyeztem volna privátként ezt a bejegyzést, de mivel nem tudom ezért az olvasók látni fogják. Mind a három.
Nem mondhatnám hogy az utóbbi egy hónapban nem buliztam volna eleget, vagy ne ismertem volna meg embereket, vagy ne lettek volna felejthetetlen pillanatok, de mégis belekerültem valami átkozott állapotba amiből most nem tudok kimászni. Rengeteg dolog aggaszt, amiket simán képes vagyok leszarni, nem törődni velük, de annyira megfogyott az önbizalmam, önbecsülésem, önértékelésem, és még egy csomó minden ami ön-el kezdődik hogy képtelen vagyok rá. Ez egy ördögi kör. Ebben az állapotban nem vagyok képes a kapcsolataimat megerősíteni, vagy újakra szert tenni, a meglévőektől pedig kezdek eltávolodni, ami újra csak mélyíti az előbb említett problémákat. Nem lepődöm meg, ez elkövetkezik időnként, általában olyan évente egyszer. A másik ami kellemetlen (szar) hogy valamilyen oknál fogva képtelen vagyok szerelmes lenni. Nem számít hogy viszonzatlan e, vagy nem, de ha van akkor arra lehet alapozni, vagy ráfogni mindent mint valami magasztos dologra.
Radikális változtatásokra lesz szükség. Hogy mire azt még nem tudom. Általában ezt mindig a nyártól várom, de tudom hogy az inkább hangulatfokozó.
Hogy mire akarok kilyukadni?
Valószínűleg valami hülyeséget fogok elkövetni. Azt hiszem a fél éves önkénteskedés megteszi. Nem az a hülyeség hogy kimegyek fél évre, hanem az hogy azon gondolkodom, hogy az egy éves programra jelentkezzem e. Nagy rá az esély hogy nem most szeptembertől megyek, mert kicsit későn adom be, de hogy megyek az biztos.
A családnak már mondtam, ők nagyon fognak hiányozni, a barátaim közül is sokan tudják, ők szintén, és elhiszem hogy hiányolni is fognak. A lány, akit még nem ismerek, nem fog hiányozni, mert nem jött időben, és nem is hiszem hogy fog még egy darabig.
Azt hiszem gyorsan kell aláírnom a papírt és felszállni a buszra mint legutóbb.
Namost, ezt le kellett írnom, hogy lássam leírva. Már jobban is érzem magam egy fokkal, kicsit átlátom a dolgokat így. Mondom, privátnak készült szóval kérdezzetek rá személyesen a részletekre mielőtt csúnyán félreértelmeznétek a dolgot. Nem vagyok nyomott, csak rendet kell tenni.
Hát hajrá!:)
Szívesen bejegyeztem volna privátként ezt a bejegyzést, de mivel nem tudom ezért az olvasók látni fogják. Mind a három.
Nem mondhatnám hogy az utóbbi egy hónapban nem buliztam volna eleget, vagy ne ismertem volna meg embereket, vagy ne lettek volna felejthetetlen pillanatok, de mégis belekerültem valami átkozott állapotba amiből most nem tudok kimászni. Rengeteg dolog aggaszt, amiket simán képes vagyok leszarni, nem törődni velük, de annyira megfogyott az önbizalmam, önbecsülésem, önértékelésem, és még egy csomó minden ami ön-el kezdődik hogy képtelen vagyok rá. Ez egy ördögi kör. Ebben az állapotban nem vagyok képes a kapcsolataimat megerősíteni, vagy újakra szert tenni, a meglévőektől pedig kezdek eltávolodni, ami újra csak mélyíti az előbb említett problémákat. Nem lepődöm meg, ez elkövetkezik időnként, általában olyan évente egyszer. A másik ami kellemetlen (szar) hogy valamilyen oknál fogva képtelen vagyok szerelmes lenni. Nem számít hogy viszonzatlan e, vagy nem, de ha van akkor arra lehet alapozni, vagy ráfogni mindent mint valami magasztos dologra.
Radikális változtatásokra lesz szükség. Hogy mire azt még nem tudom. Általában ezt mindig a nyártól várom, de tudom hogy az inkább hangulatfokozó.
Hogy mire akarok kilyukadni?
Valószínűleg valami hülyeséget fogok elkövetni. Azt hiszem a fél éves önkénteskedés megteszi. Nem az a hülyeség hogy kimegyek fél évre, hanem az hogy azon gondolkodom, hogy az egy éves programra jelentkezzem e. Nagy rá az esély hogy nem most szeptembertől megyek, mert kicsit későn adom be, de hogy megyek az biztos.
A családnak már mondtam, ők nagyon fognak hiányozni, a barátaim közül is sokan tudják, ők szintén, és elhiszem hogy hiányolni is fognak. A lány, akit még nem ismerek, nem fog hiányozni, mert nem jött időben, és nem is hiszem hogy fog még egy darabig.
Azt hiszem gyorsan kell aláírnom a papírt és felszállni a buszra mint legutóbb.
Namost, ezt le kellett írnom, hogy lássam leírva. Már jobban is érzem magam egy fokkal, kicsit átlátom a dolgokat így. Mondom, privátnak készült szóval kérdezzetek rá személyesen a részletekre mielőtt csúnyán félreértelmeznétek a dolgot. Nem vagyok nyomott, csak rendet kell tenni.
Hát hajrá!:)
Ha túl hirtelen lépnél le és nem találkoznánk addig, akkor küldj képeslapot!
VálaszTörlés